2011. július 24. 06:00 

Lippai Roland 
A szegénység és nem az élelmiszer hiánya felel egymilliárd ember nyomorúságos sorsáért. Nagyon úgy tűnik, hogy a génkezeléssel hozamnövelésre ösztönzött mezőgazdaság nem oldja meg a bajokat, emellett az egészségügyi hatások sem ismertek eléggé. Takács-Sánta András szerint alaposan ki kell vizsgálni a magyar GM-botrányt. Az ökológust a nyugati ember pazarló mentalitásáról is kérdeztük.

 Egymilliárd ember éhezik, miközben a világ szerencsésebb részein hatalmas mértékű a pazarlás. Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet, és hogyan lehetséges, hogy amíg háborúkra hihetetlen mennyiség pénz folyik el, ilyen egyszerűnek tűnő dolgokra, mint az élelmezés, nem jut elegendő forrás?
– Főként az igazságtalanul hatalmasra nőtt globális jövedelmi egyenlőtlenségek húzódnak mindezek mögött. Két fő oka van az éhezésnek. Az egyik, hogy akik éheznek, nem rendelkeznek kellő vásároló erővel ahhoz, hogy megvegyék maguknak az élelmiszert. A másik, hogy nincs földjük, vagy ami van, az nem elég nagy ahhoz, hogy megtermeljék a betevőt. Sokak tévhitével ellentétben tehát nem arról van szó, hogy kevés lenne az élelmiszer a világban. Így az éhezést a mezőgazdasági hozamnöveléssel nem lehet fölszámolni. Hiába hisznek ebben például azok is, akik a géntechnológiai úton módosított (GM) növények termesztését támogatják. A jelenleg köztermesztésben lévő GM-növények a nagyobb hozamok elérését szolgálják, de ez az éhezők problémáját nem fogja megoldani. Ahhoz a szegénység felszámolásra lenne szükség, amire viszont csak a mi pazarlásunk és luxusfogyasztásunk visszafogásával nyílna lehetőség. A harmadik világ legjobb földjeinek jelentős részén ugyanis a mi kávénkat, kakaónkat stb. termesztik. 

– Hatalmas területeken történik GM-termesztés és hatalmas cégek szervezik ezeket a folyamatokat. Ezeknek a nagy cégeknek milyen hatása lehet mondjuk az uniós, GM-technológiás döntéshozatalra? 
- E multiknak óriási a lobbierejük, s nyílt titok, hogy Brüsszelben is erőteljesen lobbiznak annak érdekében, hogy felpuhítsák az Európai Unió még mindig szigorú szabályozását a GM-növényekkel kapcsolatban. Jelen pillanatban e növények elsősorban az amerikai kontinens kísérleteként vannak jelen a világban, illetve néhány ázsiai és afrikai országban is termesztenek nagyobb területen GM-növényeket. Az Egyesült Államok, Brazília, Argentína, Kanada, India és Kína viszi a prímet. Európában ellenben csupán nyolc országban került köztermesztésbe GM-növény, és ezekben is csak elenyésző mennyiségű. Európa mindeddig ellenállt, de a háttérben nagy lobbierők mozdultak meg, hogy felpuhítsák a közvéleményt. 

– Az mind semmi, hogy esetleg puhítják a közvéleményt. A magyar sajtó is attól hangos, hogy sorra kell beszántani a szennyezett kukoricát. Vége a mentességnek? 
– Aki megnézi a híreket, azt látja: nagy a bizonytalanság ez ügyben. Még kormányoldalról is elhangzott többször az a gyanú, hogy itt szándékos szennyezésről van szó, amit a cégek visszautasítanak. Ők ezt kizárt dolognak tartják, szerintük a labor mért hibásan. Nehéz igazságot tenni, de nagyon fontos, hogy ezt az ügyet alaposan kivizsgálják. Ugyanakkor valóban lehet szó akár taktikázásról is: erre hivatkozva az ügyet meglovagolhatják a cégek és a hozzájuk közel álló kutatók azt mondva, már „elveszítettük a szüzességünket”, nincs értelme tovább tiltani a GM-növényeket. 

– Mert hogy szerintük most már úgyis mindegy… 
– Lehet egy ilyen taktika is, de más is állhat az ügy hátterében, ezt egyelőre nem lehet tudni. Ám ha tényleg arról van szó, hogy GM-vetőmag került a földekbe, ez az egy eset még nem jelenti azt, hogy kiterjedt és visszafordíthatatlan károkozás történt volna. Ráadásul két szomszédos államban – Szlovákiában és Romániában – legálisan termesztenek GM-növényeket. A pollen nem áll meg a határoknál, más esetekben így is bekövetkezhetett szennyezés. Tehát a teljesen tökéletes GMO-mentesség megőrzése eddig is illúzió volt, ám ettől még kulcsfontosságú, hogy a GMO-szennyezettséget elhanyagolható szinten tartsuk. Ehhez viszont arra van szükség, hogy tudatosan ne engedjük be ezeket a növényeket. Bizonyított előnyöket – legalábbis a kockázatokhoz mérten – ugyanis nem hoznak, Magyarországon pláne nem. 

– Ha már – ahogy elmondta – a GM-növények nem hoznak pozitív változást az élelmezésben, melyek még azok az ellenérvek, amelyek e technológia ellen szólnak? És hát vannak „megpiszkált” állatok is… 
– Igen, állatokkal is kísérletezgetnek, de jelenleg köztenyésztésben nincsen GM-állat, bár GM-lazaccal próbálkoznak, és várható, hogy ez pár éven belül engedélyezetté válik. Köztermesztésben úgynevezett elsőgenerációs GM-növényeket találunk, amelyek a nagyobb hozamot célozzák. Két GM-növénytípus termesztése számottevő: az egyik egy bizonyos gyomirtó szerrel szemben válik ellenállóvá, a másik pedig egy rovarirtó mérgező fehérjét termel. Magyarországon olyan rovarok kártétele nem jelentős, amelyek ellen ez a második típus szükséges lenne. Az első pedig csak arról szól, hogy kényelmesebb legyen a mezőgazdálkodás: egyetlen totális gyomirtó gyakorlatilag minden növényt elpusztít – a haszonnövényünket kivéve. Ám ez az erős gyomirtó bekerülve a vizekbe különböző egészségügyi problémákat okozhat, és csökkenti a biológiai sokféleséget is. 

– A GM-növények fogyasztása az egészségünkre milyen hatással lehet? Ez is vitapont, hogy vajon mi lesz évtizedek múlva, ha most „beavatkozunk” a természetes struktúrákba. 
– Itt is nagy a bizonytalanság. A probléma az, hogy az egészségügyi hatásvizsgálatokat általában a gyártó cég készíti, és valahogy mindig az az eredmény születik, hogy nincs veszély. Sajnos nagyon kevés a független hatásvizsgálat. De ez a kevés is hozott már olyan eredményeket, amelyek ugyan nem perdöntőek, de figyelmeztetőek: nem lehet nyugodt az, aki GM-élelmiszereket fogyaszt. 

– Említette, hogy vannak figyelmeztető jelek. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az ember nem veszi figyelembe ezeket a jeleket: tönkremegy a természeti környezet, hatalmas megapoliszok épülnek, akár 15-20 milliós városok. A jelek szerint a légkör melegszik. Hogyan alakítja mindez a jövőnket? 
– Az erózió, a szikesedés is csökkenti a termőföldek nagyságát. Ám a fő ok a települések terjeszkedése, ez „falja föl” leginkább a mezőgazdasági területeket. Főleg a harmadik világban tapasztalható e folyamat, de a zöldmezős beruházások során Magyarországon is nem egyszer értékes termőföldeket teszünk tönkre. Egy másik veszély a mezőgazdaságra az éghajlatváltozás, noha összetettek a hatásai. Hiszen magasabb szélességi körökön, például Szibériában a korábban fagyott talaj felenged, és alkalmassá válik a művelésre. Ám az a probléma, hogy pont ott, ahol a legtöbb éhező ember él – a trópusokon –, igen egyértelmű a negatív hatás a hozamokra, már az eddigi kis mértékű felmelegedés nyomán is. 

– Még egy kicsit térjünk vissza a „nyugati” emberhez és a pazarláshoz. Miképpen alakulhatott ki ez a mentalitás, s milyen módon lehetne egy fenntarthatóbb rendszerre átállni? Mekkora a felelőssége az egyes embereknek? 
– A kőolaj, a földgáz és a kőszén hatalmas mennyiségű energiát tett elérhetővé az elmúlt két évszázadban. E sok energia – és persze a modern technológiák – segítségével nemcsak a mezőgazdasági hozamokat növelhettük, de gyakorlatilag a világ minden tájáról ideszállíthatunk élelmiszert. Emiatt itt, a gazdag országokban hozzászoktunk az élelem bőségéhez. Ám meg kell értenünk, hogy mindennek hatalmas ára van a harmadik világbeli éhínség, az éghajlatváltozás, a kemikáliák okozta egészségügyi gondok stb. formájában. Olyan helyi, ökológiailag fenntartható mezőgazdasági rendszereket kellene létrehoznunk, amelyek egyúttal a globális igazságtalanságok mérsékléséhez is hozzájárulnak. Mindnyájunknak van felelőssége ebben. Például azzal, hogy helyi élelmiszereket vásárolunk. Vagy azzal, hogy nem dobunk a kukába ételt, csak annyit veszünk meg, amennyit meg is eszünk. És azzal is, hogy növeljük a növényi eredetű élelem részarányát a táplálkozásunkban, mivel ennek előállítása általában lényegesen kisebb környezetterheléssel jár, mint az állati eredetűé. 

– Magyarországnak milyen lehetőségei vannak arra nézve, hogy a rossz folyamatok ellenére is „jól jöjjön ki” a jelenlegi helyzetből? 
- Magyarországnak gyakorlatilag önellátóvá kellene válnia az élelmiszer tekintetében. Ez mind az export, mind pedig az import mérséklését jelenti. Az ország földjein döntően hazai fogyasztásra kellene termelnünk, illetve a hazai fogyasztásnak döntően az itthon megtermelt élelmiszeren kellene alapulnia. Igen, ez például kevesebb banánt és csokoládét jelentene, ám cserébe jó pár más finomságot kaphatnánk. Például szélesebb körű termesztésbe kerülhetne rengeteg különlegesen finom gyümölcs-tájfajtánk, amelyeket mára szinte elfeledtünk. Mindez persze csak akkor valósulhat meg, ha a föld újra azé lesz, aki megműveli. Nem pedig például olyan spekulánsoké, akiket csak az uniós támogatások felvétele miatt érdekel a földtulajdon. Feltétlenül mérséklendő az erős birtokkoncentráció is: a kis- és közepes méretű gazdaságokat kellene helyzetbe hozni, mivel kisebb méretben nagyobb eséllyel valósul meg ökologikus gazdálkodás, illetve a kisbirtokosok nagyobb eséllyel viselnek felelősséget a környezetükben élőkért. Mostanában bíztató folyamatok indultak meg a fenti irányokban az állam részéről. A legnehezebb feladat azonban alighanem a paraszti munka becsületének helyreállítása. Árulkodó, hogy a „paraszt” szót rendszerint szitkozódásra használjuk. Holott a paraszt az, aki megtermeli mindnyájunk számára a létfontosságú táplálékot. Nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelne.

http://www.mno.hu/portal/799125