Magyar búzából készül a világhírű olasz tészta

kategória: Üzlet/gazdaság 2013 augusztus 26, hétfő - 14:45 | szerző: agrarszektor.hu Címkék: tészta, olaszország, búza, élelmiszer, címkefelhő Szóljon hozzá! Mindig pozitívan a Facebook-on is

Hová kerül az a búza, amit mi nem eszünk meg? Olaszország veszi tőlünk a legtöbb búzát, de jelentős piacnak számít Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Románia, Németország és Szlovákia is.

 Kérdés azonban, mit tudunk kezdeni a 2,6-2,9 millió tonnás idei felesleggel, mert az utóbbi időszakban csak évi 1,5-1,6 millió tonnát sikerült eladni. Ha a többletet a jövő évi aratásig nem szállítjuk ki, nőhetnek a hazai készletek. Az exportot akadályozza, hogy – elsősorban takarmányfronton – kemény ukrán és orosz régiós konkurenciával kell szembenéznünk.

Több mint 400 ezer tonnával Olaszország volt tavaly a magyar búza legnagyobb vásárlója, de korábban – például 2010-ben – az olasz kivitel megközelítette a 700 ezer tonnát is. A mára stabillá vált olasz vezető szerep mögött komoly, 200 ezer tonnás részarányt képviselnek az Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába irányuló kiszállítások, míg az elmúlt évben Romániába 158 ezer, Németországba 121 ezer, Szlovákiába 113 ezer tonna magyar búza ment. Szakértők jelentős partnernek tekintik Lengyelországot és Szlovéniát is, ahová tavaly 50-70 ezer tonnás nagyságrendben vittünk búzát, de például 50 ezer tonna körüli volt a kiszállított mennyiség Görögországba és Ciprusra is.

A Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) közelmúltbeli bejelentése szerint a hazai gazdák az idén 5,1 millió tonna búzát takarítottak be, ebből azonban a belföldi éves étkezési, takarmányozási és egyéb igények kielégítéséhez csak 2,2-2,5 millió tonnára van szükség. Ezért a hazai árufelesleg 2,6-2,9 millió tonnát tehet ki, amelyet a külpiacokon kellene értékesíteni. A statisztikákból ugyanakkor kiderül, hogy az utóbbi időszakban csak 1,5-1,6 millió tonnás éves exportteljesítményre futotta, ezért kérdéses, sikerül-e eladni a többletet, főleg úgy, hogy az idén világ- és régiós szinten is sokkal jobb terméseredmények születtek.

Persze - állítják szakértők - tudunk mi évente 2 millió tonna felett is exportálni, de ehhez a kivitelnek már most „dübörögnie” kellene. Egyelőre azonban a piaci szereplők kivárásos taktikát folytatnak, és a kiszállításokat nehezíti a 2011-ben bevezetett hazai „vis maior” törvény is, amely hátráltatja a határidős ügyleteket. A szabályozás ugyanis lehetővé teszi a termelőknek, hogy a leszerződött árumennyiséget elháríthatatlan külső okra hivatkozva utólag ne szállítsák le, és emiatt például fedezeti vásárlásokra sem lehet kényszeríteni őket.

Nem lehet azonban tragédia abból, ha a jelenlegi árufelesleg a jövő nyári aratásig nem talál gazdára a külpiacokon. Akkor a megmaradt többlet a hazai raktárakban az úgynevezett átmenő készleteket növeli, amelyek a gyengének mondható, 3,9 millió tonnás tavalyi össztermés miatt amúgy is megcsappantak.

A magyar búzafelesleg legalább 80 százaléka az európai piacra – nagyrészt az Európai Unióba - jut, de a kiszállítások számos bizonytalansági tényezőt hordoznak magukban. Piaci esélyeink mindenekelőtt attól függnek, más országok mennyi búzát aratnak le. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) adatai szerint az unió idei búzatermése 140 millió tonna lett, amely mellett a 2,6-2,9 millió tonnás magyar felesleg eltörpül. Ráadásul az USDA az EU-s éves búzafelhasználást 122 millió tonnára becsüli, vagyis uniós szinten is exportárualap képződik.

A magyar exportőrök esélyeit így elsősorban az növelheti, ha jó minőségű búzát dobnak a piacra, mert az úgynevezett „javító minőségű” – különösen jó beltartalmi mutatókkal bíró - terményre mindenhol szükség van. A VM becslései szerint az idei búzatermés legalább 50 százaléka jó minőségű, így ebből az 1,1-1,2 millió tonnás belföldi malmi igényeken felül exportra is juthat.

Ugyanakkor az uniós piac sajátosságait tükrözi, hogy például Lengyelország és Németország általában csak addig vásárol, amíg az ottani aratás meg nem kezdődik, utána a megrendelések visszaesnek. Románia esetében a statisztikák lehetnek csalókák, mert a kivitt búza egy része a Fekete-tengeren keresztül távolabbi piacokra kerülhet, de ennek részaránya a kimutatásokból nem derül ki. Igazi szívfájdalmat azonban a sokat importáló Spanyolország és Portugália okoz a magyar kereskedőknek, mivel oda stabil kiviteli lehetőségek kínálkoznának, de a nagy távolság az üzleteket jórészt megakadályozza. Ezért a spanyol és a portugál piacot a közelebbről szállító franciák sajátíthatták ki.

Jóval komolyabb problémák okozhat a takarmánybúza értékesítése, mert itt már unión kívüli konkurensekkel is meg kell küzdeni az EU-s belső piacon (is). Elsősorban az orosz, az ukrán és a kazah export okozhat régiós feszültséget, amely inkább az „idezúdított” áru mennyiségéből származhat, mivel ezek az országok – főként Oroszország és Ukrajna - általában sokkal gyengébb minőségű búzát takarítanak be. Az USDA adatai azt mutatják, hogy mindhárom ország jóval nagyobb termést arathatott le tavalyhoz képest, és együttesen akár 40 millió tonna búzát is exportálhat. E mennyiség természetesen csak részben kerül az európai piacra, amely azonban – elsősorban Ukrajna és Oroszország számára – továbbra is fontos célpont maradhat és a beszállításokat uniós kedvezményes vámkontingensek is könnyítik.

A hazai export nagyságrendjét alapvetően befolyásolhatja az is, milyen árakon kínáljuk a búzát a nemzetközi porondon. A világpiaci árak – állapítják meg szakértők - továbbra is 40-44 ezer forint közötti tonnánkénti felvásárlási árakat tesznek lehetővé, de az utóbbi időszak 60 ezer forint feletti áraihoz szokott hazai termelők ennyiért nem igazán akarnak megválni a terménytől.

A piaci események ugyanakkor jól tükrözik, hogy a - regionális hatásokon túl – a világpiaci folyamatok határozzák meg döntően a magyar búzaárakat. Ebből a szempontból pedig nem kedvező, hogy az USDA legfrissebb becslései szerint a világ búzatermelése mintegy 50 millió tonnával, 705 millió tonnára nő az idén tavalyhoz képest. Tény azonban az is, hogy az amerikai statisztikák hasonló nagyságrendű, 706 millió tonnás éves felhasználással számolnak 2013/2014-ben, így a meglévő búzakészletek nagysága a jövő évi betakarítás előtt 173 millió tonna körüli lehet. Ez ugyan csökkenést jelez a 174 millió tonnás idei zárószinthez képest, de a készletek az utóbbi időszakban sokkal nagyobb ütemben apadtak, mivel a világszintű termelés több éven keresztül alulmúlta az igényeket. Így a készletszint előre jelzett stabilizálódása végső soron a világpiaci búzakínálat növekedését jelenti a 2013/2014-es gabonaszezonban.