– Miről szól a Napló?

– Az életem során 32 naplófüzetet vezettem, s úgy kezdődött, hogy a külföldi múzeumokba nem engedtek fényképezni, hát lerajzoltam a dolgokat. Aztán az ötleteimet is, hogy el ne felejtsem, meg a fontosabb gondolataimat. Ez a könyv elsősorban rajzokat és szakmai észrevételeket tartalmaz, mellékesen filozófiai, politikai megjegyzéseket. A naplóim szintéziséről van szó, és a Pécsi Nemzeti Színház reliefjével is több oldalon foglalkozom.

– Mi az üzenete ennek a pécsi domborművének?

– A színház épülete eklektikus stílusban épült, Zsolnay-elemeket is felhasználva. Az irodarészek, a kamaraterem viszont a kávéházi épületben találhatók, mely hűvös németes alkotás. Ezt kellett úgy összekötni, hogy passzoljanak egymáshoz. Mindezt úgy oldottam meg, hogy függöny mögül lép elő egy érdekes színházi jelenet.

– Mennyi időt töltött Baranyában?

– Első ízben csaknem fél évszázada, 1968-ban jöttem Siklósra, akkor alapítottuk meg a Siklósi Műhelyt, mely aztán fokozatosan épült ki egy világhírű intézménnyé, ami sajnos napjainkban már nem működik. Később Keserü Ilonával, Bencsik Istvánnal és Rétfalvi Sándorral létrehoztunk egy mesteriskolát. Mindannyian tanítottunk valamelyik neves hazai művészeti egyetemen, s azt láttuk, hogy a diplomával rendelkező fiatalok rengeteg elméleti ismerettel rendelkeznek, de amikor követ kell formálniuk, akkor megáll a tudományuk. Így hát a siklósi és nagyharsányi szimpozionokon szerzett tapasztalatainkat igyekeztünk továbbadni. A mesteriskolánk elnevezése viszont nem tetszett az egyetemvezetésnek, azt kérték, fogalmazzuk át a doktoranduszképzésnek megfelelően. Ebből nőtt ki a művészeti DLA képzés az országban, ami tehát itt született Pécsett. Ha pedig mindent összegzek, akkor úgy harmincévnyi munkásságom kapcsolódik Siklóshoz és Pécshez.

– A herendi porcelángyár termékskáláját egyszer már sikerült megújítania. Most Pécsett a Zsolnay-gyár vezetőivel találkozik. Hasonló nagyszabású terv van készülőben?

– Az eozinhoz vannak új elképzeléseim, melyben már dolgoztam korábban, s ahhoz adnék ötleteket, ha igényt tartanak rá.

Kerámiaművészetünk megújítója

Schrammel Imre 1933-ban született Szombathelyen. A Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott 1957-ben Borsos Miklós és Gádor István tanítványaként. A Magyar Iparművészeti Főiskola egyetemi tanára 1990-től, 1993–1999 között az egyetem rektora. Vendégtanárként tanított az Egyesült Államokban, Ausztriában, Kanadában, Németországban és Izraelben. Nevéhez fűződik az első magyarországi kerámiaszimpozion megszervezése (Siklós, 1969). Számos híressé vált agyagszobra és agyagból mintázott sorozata van. A nemzet művésze, Kossuth-díjas magyar iparművész, keramikus, az MMA rendes tagja. Felesége (57 éve) Tábori Gabriella, házasságukból egy gyermek született, Zoltán, 54 éves.